Annie Cresta

.:About me:.

Becenév: Annie
Születési év: 2097. június 14.
Születési hely:Panem, Negyedikkörzet
Lakóhely: Panem , Negyedikkörzet Győztesek Faluja
Foglalkozás: mentor

.:Personality:.

Erősségeid: nagyon jól úszik, és persze a halászatban sem utolsó
Gyengeségeid: Nem egy harc edzet lélek annak ellenére, hogy már részt vett a viadalon. Nem is csoda hogy nem épp elével tért vissza.
Belső leírás: Annie nagyon naiv, túlságosan tud szeretni embereket, és összetörni, mikor elveszíti őket. Mindenkiben a szépet keresi, és sokszor képes elsiklani az illető hibái felet. Így sokkal nagyobbat csalódik. Túlságosan jó szívű ehhez a kegyetlen világhoz.
Külső leírás: Hosszú hullámos barna haj keresztezi ovális kissé babás arcát. Vékony, és alacsony lány, törékeny alkattal rendelkezik.
Play by: Emily Browning

.:Here's my story:.

Egyszer csak rájössz milyen múló az emberi élet. Nem kel nagyobb erő a kiontásához… egy suhintás és vége, egy döfés, egy reccsenő nyak és annyi. Akár egy csepp vér nélkül. Pedig mindig is azt hittem a halál vérben úszik és sikolyoktól dermesztő… De rá kellet jönnöm lehet egészen halk, alattomos, egy szó nélkül kúszik, és issza be magát a csontjaid közé. Egy perc alatt.

Azt hittem sosem választanak ki. Miért is tennék? Hiszen nem volt benne a nevem olyan sokszor a gömbben. A legtöbb ismerősömnek több esélye lett volna. De nem az számít, kinek hányszor van benne a neve a gömbben. Nem, az mellékes. Az számít, ki mit tesz, vagy ki kit szeret. Nem volt elég a kapitoliumnak a szenvedése igaz? Ott ejtettek sebet rajta ahol csak tudtak. Pedig minden olyan gyönyörű volt. Boldog, gondtalan 2 év… Össze akartunk házasodni. De a kapitolium úgy döntött ez nem így lesz. És ki mer nekik ellent mondani? A nagy és hatalmas kapitolium! Mégis mi ruházzuk, etetjük őket, mi tartjuk el őket, erre még azt sem dönthetjük el, hogy kit szeretünk. Mivel úgy döntöttek nem fér bele Fin kialakított imidzsébe… Hiszen ő a nagy szoknyapecér, aki minden este másnak vall szerelmet. Hogy férne ezzel össze az, hogy felesége van? Utáltam, utáltam ezt az egészet, annak ellenére, hogy tudtam nem ez az igazi Finnick.

De van ami mégis véres… Vörös, akár meggy. Akár tócsában is állhat, mint amikor kiöntöd a gyümölcs levet. Azt mondják aki vadászik az könnyebben öl. Én halásztam, de hát egy halat mást ledöfni mint egy embert. A halak nem könyörögnek, de az emberek igen, halak nem sikoltoznak, de az emberek igen. Vér… vörös akár a meggy…

A kék szájú nő elmosolyodik, szinte megfagyaszt a mosolya. Keze elsiklik a gömb fellett, felnevet, mintha élvezné ahogy az idegeinket húzza, sőt valószínűleg élvi is. Beletúr a gömbbe, én már akkor sejtem kit húznak. Tudtam nem lehet más…
- Annie Cresta! – egyáltalán nem lepődtem meg. Egy lépés, majd még egy, óvatosan lépkedtem, nem akartam elesetnek tűnni, mégis legbelül éreztem: ez itt a vég. Nem lehet, hogy én élve ki jövök onnan. De nem is magam miatt aggódtam igazán, hanem Fin miatt, annyi embert veszített már el. A kapitolium gondoskodott róla. És most még valakit elvesz tőle. De előtte még végig nézheti a halál tusáját.
Felléptem a pódiumra. A fiú kiválasztottra már nem is figyeltem, féltem, rettegtem, és azt hittem azonnal elájulok.

De igen, néha sikoltanak. És azok a sikolyok, szívbe maróak. Egészen a csontodig hatol, beleremeg az egész tested. Ablakok roppannak össze a hang súlyos fájdalma alatt. Minden fájdalom, félelem benne van abban az alig egy percnyi sikolyban. A világ összes fájdalma.

Remegve ébredek, a paplant olyan erővel szorítom, hogy az ujjaim is elfehérednek. Minden este ugyan az. Nem tudok szabadulni attól a néhány perctől. Minden éjszaka újra átélem. Ahogy a kard könnyedén, valami dermesztő kecsességek átsuhan a nyakán. Nem akartam szövetségest, nem. Mégis a közös edzés összekovácsolt bennünket. Lehetetlen lett volna elkerülni. Ott voltam, tennem kellet volna valamit, de én csak hagytam. Vörös, minden csupa vér… reszketek.
Hálóingben szaladok át a szomszédos házba. Arcomon könnyek csorognak végig. Vörös… vörös mint a meggy Felkucorodok az ágy végébe, felhúzott térdekkel, nincs szívem felébreszteni. Arca nyugodtnak tűnik, pedig tudom ő sem alszik túl jól. Mégis mintha megérezné, hogy itt vagyok, magához húz. Szorosan hozzá bújok, lassan kezdek megnyugodni. Félek, félek, hogy elveszthetem.