Utcák a Kapitóliumban

Mikor a visszahelyezte, a kezemet ,a saját lábamra, elnevettem magamat.-Lassítsak?Hát jó.-mosolyogtam, és magamhoz húztam.-Hát, az az igazság, hogy még magamat sem tudom elképzelni, hogy ott , éljek. De ha kellene, miattad el tudnám viselni , ezt az egészet.-simogattam arcát, és néztem ahogy az ablakon kifele bámul. Bár a következő kijelentésének, nem nagyon örültem.-Nem , nem..Nem fogom , hagyni, hogy beszélj Snow elnökkel. Biztos, hogy nem foglak oda engedni téged...Még a végén, olyat mondasz, ami nem tetszik, neki, és megöl. Szóval, nem foglak ,téged sehova sem engedni. Ezzel ezt a vitát elintéztük...-mondtam, határozottan, egy sóhajjal. Közben, pedig, ahogy öleltem magamhoz, oldalát simogattam.
-Hát, a Kapitóliumban, nem nagyon van, hol laknom. Haza kellene utaznom, egy kis időre, de ezt annyira , nem akarnám, mivel, veszélybe sodornám, a családomat.-sóhajtotta, de ahogy belegondoltam, itt a Kapitóliumban, is megvan a családom. Ryo, az. Ő a fontos nekem, és ezzel, ő is a családom része.-De itt a kapitóliumban, is megvan a családom. Vagyis te...Nem akarnálak, elveszíteni, épp ezért, nem fogom , hagyni hogy butaságot csinálj.-adtam, ajkaira , egy nagy puszit. Ekkor láttam, hogy a Taxis, keresni, kezdi a címet, ahova érkeznünk, kell. De most, nem nagyon érdekelt, hogy hova, érkezünk, csak Ryoval, legyek, és ne legyen, semmi baja. Nem hiába, fogok menni a 75. viadalra...Ő érte kell, megnyernem. Miközben, ezen ,gondolkoztam, láttam, hogy kérdően néz rám. De csak, egy mosollyal feleltem, kíváncsiságára.

Ajkamat egy halk sóhaj hagyta el csókjától és pár pillanattal később megéreztem érintését a combomon. Elnevettem magam és megfogtam a kezét a sajátjára téve.
Lassíts...
Néztem a szemébe és el is illant a korábbi düh amit Flickerman miatt éreztem. Egy pár percre elgondolkodtam a kérdésén. Vajon milyen lenne a 12-es szektorban élni. Nem nagyon tudtam elképzelni az életem a Kapitóliumon kívül, és nem is szerettem volna, de ha nem maradt több lehetőség elmegyünk .
Most komolyan el tudnál képzelni engem a 12-es körzetben ?
Nevettem el magam kinézve az ablakon. Már eléggé rég óta éltem itt, és olyan érzelmek fűztek ide amiket nehezen tudnék máshol megtalálni. Az emberek, a személyiségek és a barátok mind idekötnek.
Előbb hagy beszéljek Snow elnökkel rendben aztán majd megbeszélünk mindent.
Arcomon átsuhant egy borongós mosoly, hisz meglehet ha szónokolni megyek Snow-hoz újból csak magam alatt ásom a fát. Nem tudtam mit tenni, de egyet tudtam kénytelen vagyok elmenni és beszélni Snow-al. Mikor újra kinéztem az ablakon messze kezdett kirajzolódni a házam. Ekkor jutott eszembe, hogy Cato-nak nem is tudom van-e hol laknia.
Majdnem elfelejtettem, neked nincs is hol laknod igaz ?

Mikor Ryo ,kezdett beszélni, inkább befogtam a számat, és rá hagytam mindent. Ekkor láttam azért rajta, hogy legszívesebben , megölné Caesar-t , úgy hogy ne tereljék, rá a gyanút, de ránéztem , és lehiggasztottam. Ahogy vége lett a beszélgetésnek , egy Taxi, felé vettük az irányt.-Hagy, most nem tehet semmiről, neki ez a szakmája, és nem fogja megváltoztatni, azért mert neked nem tetszik.-nevettem, és rákacsintottam. Beültünk, a taxiba, de azért kérdően, néztem rá, hogy miért nem mondott rólunk, semmit, de ezt meg is magyarázta.-Igen, igazad van. Nem lett ,volna jó , ha Snow,és Seneca, megtudják azt hogy mi van közöttünk.Elképzelhető, hogy már most figyeltettek, minket, és az sem kizárt, hogy már tervezgetik a következő , kis tervük részletét.-sóhajtottam, és átöleltem , hátulról, majd magamhoz húztam, és öleltem őt.-Itt ,azért a Taxiban, nem nagyon veszik , észre, hogy mi együtt vagyunk.-mosolyogtam, és egy puszit adtam, szájra szélére.-Nem válaszoltál, az előbbi kérdésemre. Arra, hogy elmehetnénk, a 12. körzetben,és ott élhetnénk. Lenne, elég pénzünk ahhoz, hogy megéljünk,és talán nem is találnának meg minket. Nem gondolod?-néztem , szemébe, és a taxisofőr , el is indult, abba az útirányba, ahova, Ryo mondta.-Tudom, hogy nem a kedvenc helyed, főleg, hogy a két győztes is , ott van, de hát a semmitől jobb lenne. Legalább is ,én így gondolom. De ha van más , ölteted, esetleg, akkor szívesen meghallgatlak. Tudod, szeretem az ötleteidet.-csókoltam meg lágyan, és kezem a combjára, tettem.

Kifújtam a levegőt, és próbáltam leolvasni Cato arckifejezéséről valamit, ami segíthet abban, hogy mit válaszoljak Ceasar-nak. A nyugodt és kimért válasza engem is megnyugtatott, de még mindig azon gondolkodtam elmondjam-e az igazat. Elővettem a szívdöglesztő és kissé szarkasztikus mosolyom és Caesar tekintetébe nézem miután kezet csókolt.
Ne legyél olyan kíváncsi, hamar megöregszel. De ha lesz valami amit a nyilvánosság elé akarok hozni te leszel az első aki megtudja ne aggódj.
Ceasar arcán végigsiklott egy minimális sértődöttség, majd elmosolyodott.
Hát, legyen így vagy úgy, az igazság mindig kiderül, és szemmel láthatóan titkoltok valamit.
Felnevettem, de ez a nevetés nem egy szívből jövő nevetés volt, sokkal inkább frusztráló. Próbáltam eloszlatni a kétségeket Ceasarból, azzal hogy semmibe veszem az állítását.
Sok szerencsét drágám... és most, ha megbocsájtasz.
Mosolyodtam el majd elindultam Cato-val egy taxi felé. Felsóhajtottam mikor becsukódott az ajtó, és arcomra kiült a gyűlölet.
Kotnyeles Panem-i.... egyszer még megleckéztetem Flickermant.
Cato szemébe nézve észrevettem a kíváncsiságot. Valószínűleg meglepte a titkolózásom, és nem akartam, hogy azt hidje letagadom a nyilvánosság előtt.
Nem akartam elmondani neki ami köztünk van, mert akkor valószínűleg első dolga lenne elmondani Snow-nak, és ha ő megtudja, megtudja Seneca is. És akkor nekünk végünk, mert ők így olyan műsort tudnak csinálni ami még bonyolultabb mint Katniss és Peeta kapcsolata.
Hadartam el gyorsan, hogy Cato is megérthesse. Előrenéztem és észrevettem a taxisofőr kíváncsi tekintetét. Felsóhajtottam a szemem forgatva és megmondtam a címem, ahova vezethet, majd kényelmesen hátradőlve vártam az indulást.

Elnevettem magát ,ezzel biztosan arra célzott , hogy élvezte, hogy ilyen könnyen igent mondtam. Egy hosszú csókot nyomott ajkamra, ami viszonoztam is. Újra megfogtuk, egymás kezét, és elindultunk az utcán, majd gondolkoztunk, hogy hova mehetnénk.-Mit gondolsz, ha mennénk a 12.körzetbe? Talán, ott ellehetnénk, gondolom, nem nagyon járnának arra..-sóhajtottam, és mosolyogva néztem szemébe, de láttam benne valamit , ami nem tetszett. Talán , visszagondolt a viadal utolsó pillanataira. Nem akartam, őt elveszíteni, ezért is öleltem magamhoz , most is elég szorosan, majd sétáltunk tovább.-Remélem is , hogy nincs baj, mert az nem lenne túl jó.-suttogtam, és arcát simogattam, és megfogva kezét ,sétáltunk tovább. Ekkor jött velünk szembe Caesar.-Nocsak....Caesar, gondolom lesz hozzánk, egy két kérdése. De nee, ne meneküljünk, jó lesz ez így. Nem kell őt megölni.-nevettem, és találkoztunk is vele.
-Nocsak....nocsak...Ryo a mentor,és..Cato?-kérdezte meglepődötten.-Hát mit kerestek ti itt? Együtt? Hogy kerülsz ide Cato? Bár ahogy elnézlek titeket, teljességgel bizonyos, hogy valami van köztetek.-nevetett, és egy kézcsókot adott ,Ryonak.
-Igen, mi vagyunk azok, és igen együtt vagyunk. Én meg , csak az eszemnek köszönhetem , hogy itt vagyok. Bár van egy két dolog, amit nem szeretnék ,elmondani.-mosolyogtam, de arra hogy van valami köztünk, nem válaszoltam, inkább megvártam, hogy mit mondd rá Ryo.

Elnevettem magam. Hamar megadta magát és ezt a saját dicsőségemnek könyveltem el. Egy hosszú csókot nyomtam a nyakára tovább fokozva azt amit elkezdtem, habár tudtam hogy már a közelségemtől is elveszti a fejét.
Ez a beszéd.
Néztem a szemébe majd elmosolyodva újból megfogtam a kezét és elindultam.
Eltöprengtem vajon lenne-e esélyünk boldogan élni ebben a megrontott világban, és mégis hova mehetnénk. A zónákban nem valószínű, hogy nyugton lehetnénk a figyelő szemek elől és az elnök is hamar utánunk küldeni a mini seregét. Felsóhajtottam, tovább töprengve de hiszen ez az otthonunk mégis hova máshova mehetnénk.
Fogalmam sincs mégis, hova mehetnénk, de valahogy ki kell cseleznünk az elnököt.
Néztem rá átkarolva a derekát. Nem akarok még egyszer átmenni ezen az egészen, elég volt nekem egyszer. A tekintetében elveszve újból felrémlik az utolsó 1 óra halvány képei, azt hiszem már sohasem fogom elfelejteni azokat a pillanatokat és a feszültséget, ami eluralkodott rajtam. Cato arca is megváltozott talán látja rajtam a szomorúságot, vagy az elgondolkodást nem tudom, de újból elmosolyodom.
Semmiség, csak elgondolkodtam.
Néztem előre mikor megláttam egy kék foltot a messzeségben. Kék... és közeledik. Ebben a pillanatban nyilallt belém a felismerés, hogy ki közeledik vádló ám kíváncsi tekintettel.
Ó ne... Caesar.
Néztem Cato-ra kissé rettegve, ebben a pillanatban nem volt kedvem a frusztráló kérdéseihez. Rémültem tekintettem a szemébe mikor viccelődve megkérdeztem.
Meneküljünk ? vagy megöljük ?
Nevettem el magam ellépve Cato-tól. Reméltem, hogy engem nem vett észre, bár kicsi volt rá az esély, mindig minden fontosat kiszúr a tömegből.

Kicsit erősebben szorítottam kezét, és észre sem vettem.-Sajnálom, nem akartam fájdalmat okozni.-sóhajtottam, és bűnbánóan a szemében néztem. Azon gondolkodtam, hogy mit lehetne tenni, annak érdekében, hogy Ryo ,kimaradjon ebből az egészből,és hogy nem eshetne baja.-Dehogynem, éppenséggel, pont hogy lenne esélyem ellenük. Ha még többet tudnék edzeni, akkor tuti, hogy én lennék a győztes, de ha ellened , kellene mennem, nem tudnék mit tenni, feladnám az egészet, már az elején.-sóhajtottam, és láttam rajta hogy nem tetszik neki az ötlet.Majd meghallottam az ötletét.-Elmenni? Hova akarsz menni?-néztem szemébe, és egyre közelebb került hozzám, és simult. Tudtam mire megy ki a játék. Meg akart győzni, arról hogy elmenjünk innen. Hát nem volt rossz ötlet, mert ismételten ,elvette az agyamat a közelsége. Nem engedte hogy megcsókoljam, ezért még közelebb húztam magamhoz.-Igen, elmegyek veled, oda ahova szeretnéd. Csak, te ,és én együtt ,sokáig...-suttogtam ajkaira, és nem bírva tovább ezt az érzést, megcsókoltam őt.

Nem akartam feldühíteni Cato-t bár szemmel láthatóan sikerült. Sosem gondoltam bele ebbe az egészbe, hogy még egyszer behívhatnak az arénába. A lényeg lényege, hogy ő érte megtenném. Halkan felszisszentem.
Oké sajnálom, ha dühös vagy de a kezem azért ne törd el.
Nevettem el magam elhúzva a kezem, majd a szemébe néztem. Az őszinte aggodalom látszik az arcán, és ez tetszik. Az agyam akaratlanul is kombinálni kezd, mi van ha engem is behívnak de nem vele hanem ellene kell játszanom, tőlük minden kitelik. Kedvük szerint változtatják a játékszabályokat, és így valóban el kell kerülni a felesleges bonyodalmakat. Ki kellett találnom valamit, beszélnem kellett az elnökkel, hogy hagyja ki Catot, vagy... talán el is mehetnénk.
Cato, ha te újra bemész oda, biztos nem fogsz élve kijönni. Főképp azért gondolom ezt, mert a bolondját járattad velük, lehet csak bosszút akar. Mi lenne ha egyszerűen, elmennénk ?
Kérdeztem egy mosollyal az arcomon és közelebb húzódtam hozzá. Mindig is jó meggyőző voltam. Egy finom mozdulattal nekitoltam a korlátnak és hozzásimultam. Éreztem minden egyes mozdulatát és ez még jobban felkorbácsolta a szenvedélyt köztünk. Félmosolyra húztam a szám átkarolva a nyakát de egyszer sem engedtem, hogy megcsókoljon.
Előtte válaszolj...

Mikor kimondta, hogy ő is szeret, rettentő boldog voltam. Az első csókunk óta, most érzem, magam a legboldogabbnak.Egy csókot nyomott ajkaimra, ami elég hosszúra sikeredett, mivel egyikünk se akart eltávolodni a másiktól, de már mindenki minket, figyelt, és ez kicsit zavart.-Rendben, ahogy akarod, menjünk innen. Túl sok a kíváncsi szem.-mosolyogtam, és megfogva kezét ,elkezdtünk sétálni a Kapitóliumi utcán.-Szerinted, ha valamikor is , adásba kerülünk, hogy fognak minket emlegetni? Mert már a két szerelmes pár megvan. Katniss Everdeen, és Peeta Mellark. Nem de?-néztem rá, és elmosolyodtam--Caesarnak, biztosan, sok kérdésre lesz hozzánk, mivel még senkinek nem jelentettük ki, hogy mi együtt vagyunk. A korábbi Viadal egyik győztese, és a halhatatlan ,vagy talán legyőzhetetlen srác?-kérdeztem nevetve. Majd amikor azt mondta, hogy ő is simán bekerülhet, a következő Viadalra, megállt a szívem, egy pillanatra. Snow elnök, biztosan tudott erről, hogy bármikor megfordulhat a szabály,és hogy még a mentorokat is belevonhatják, fogadni merek hogy most is figyeltet. A düh forrni kezdett bennem, ha tehetném, most rögtön, elcsavarnám a nyakát.-Nem! Azt nem teheti! Ha megmeri változtatni, a győztesekre kiiktatott szabályt, akkor ő lesz az első akit megölök. Nem fogom hagyni , hogy te , bekerülj abba a semmi Viadalra. Mentor vagy, és te már egyszer megnyerted. Ennyi, nincs több dobásuk. Ahogy le van írva, aki egyszer megnyeri a viadalt, annak mér nem kell többet részt vennie!- mondtam dühösen, és így belegondolva, nem csak a két győztes miatt lehet ez. Hanem mert ,én is keresztbe tettem nekik. Átvertem őket, és bármikor átírhatják őket. Ebbe bele sem gondoltam, hogy ez miatt, ő is veszélybe kerülhet. Szorítottam meg kicsit kezét.

Nem tudtam letörölni a vigyort az arcomról annak hallatára, amit mondott. És, habár a mentora voltam, de most mégsem éreztem ellentétet közöttünk. Őszintén szólva olyan kő esett le a szívemről, hogy itt állt előttem, hogy nehéz lett volna tagadni a boldogságom. Arcát kezeim közé vettem és a szemébe néztem.
Tagadni sem tudnám, hogy én is szeretlek...
Mosolyodtam el egy utolsó csókot nyomva az ajkára majd nagy nehezen, de elszakadtam tőle. Még most sem tudtam felfogni a történteket, de talán nem is akartam. Féltem, hogy csak egy álom és egy rossz mozdulatnál felébredek. a szívem kalapált, de nem érdekelt, csak őt néztem, majd kissé szégyenlősen elnéztem. Aki elsétált mögöttünk mind erre figyelt, majd tovább haladt. Ha az embereknek ennyire feltűnő két ember, akkor Caesar-nak főleg az lesz.
Újból a szemébe néztem, majd elnevettem magam.
Oké.. menjünk innen...
Indultunk el a Kapitóliumi utcákon. Valamit figyelmen kívül hagytam és most esik le igazán mit is mondott Cato.
~ ....Viszont, nekem annyira nem kell, mivel lehetetlen, hogy te visszakerülj az arénába. ~
Elgondolkodtam, és ha már ennyi szabálysértés következett be, az elnök és Seneca sem szólhat egy szót sem, ha esetlegesen a mentorok is bekerülnének a játékba. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még visszavágyom az arénába, de Cato védelmének is meglenne a helye. Nem hagyhattam még egyszer nekilendülni egy ilyen csatának. Mi van ha erősebbek lesznek ellene, és véglegesen elveszítem.
Mellesleg nem lennék én olyan biztos, hogy nem kerülhetek vissza az arénába, a szabályok már amúgy is felborultak, kezdve azzal, hogy két győztest avattak... valószínű nem lenne ellenükre ha melletted harcolnék...

Mikor, újból megcsókolta, erősen eltolt magától.-Azt tettem , amit hallottál. Bele egyeztem, hogy a 75.Viadalban részt veszek, ismételten az életemért. Tudom, hogy most még jobban dühös leszel, de ezt kellett tennem, azért hogy most veled , lehessek. Ha nem fogadtam volna el, ezt az ajánlatot, nem csak hogy nem tudtalak volna megkeresni, a súlyosabbnál, súlyosabb sérüléseim miatt, de még az Elnök kis is végeztetett volna.-sóhajtottam, és szemeibe néztem végig. Ajkait , és arcát simogattam.-De.....-mondtam volna, ki de ujját, rátette számra, amivel elcsitított. Nem tudtam, szólni, egyszerűen nem ment, amikor ő kérte.Szívem ismételten hevesen dobogott, attól hogy a közelemben van. Hiába akartam megszólalni, ellenezni azt amit kért, de nem ment, egyszerűen nem volt akaratom hozzá.Miközben, ezen gondolkoztam , egyik kezét fogtam, majd megcsókolt hosszan, és a hátamat simította. Nem elleneztem a csókot, nem érdekelt ki figyel minket, csak az hogy most itt van, és vele lehetek, ha a Kapitólium emberei most jönnének, akkor is örülnék, mivel most itt van.-Ami köztünk van , az nem lett volna szabad hogy megtörténjen. Most már egymásért fogunk aggódni....Viszont, nekem annyira nem kell, mivel lehetetlen, hogy te visszakerülj az arénába.-mosolyogtam, és egy apró puszit nyomtam szájára-Amikor fel ereszkedtem abba a burokba, azt a szót amit kimondtam azt már nem hallottad.-mondtam halkan, szemeit fürkészve-Az a szó , az volt hogy szeretlek téged.-suttogtam , ajkaira, és megcsókoltam lágyan

Nem akartam hinni a szememnek, nem tudtam elhinni, hogy ő Cato, de amikor megcsókolt elszállt minden kétségem. Olyan forró csók volt, mint amilyen a legelső. Akkor is meglepett és most is. Kezemmel gyengéden simítottam végig az arcát, majd a nyakát. Megannyi kérdésem volt, és mikor elszakadtunk egymástól, mindegyikre választ kaptam, habár fel sem tettem őket. A lélegzetem is elállt, amikor az egyezségről beszélt, de türelmesen végighallgattam mielőtt dühösen kifakadok. Újból megcsókolt, de én erősen toltam el magamról.
Hogy mit csináltál ?....
Mondtam ki túl hangosan, így az utcán lévő emberek tekintete rám szegeződött. Lehalkítottam a hangom és újból megkérdeztem.
Ezt nem teheted... nem mehetsz oda...
Mondtam makacsul, elég volt egyszer meghalni, nem mehet oda még egyszer. Nem csak azért mert ... szeretem. Igen... talán... biztos hogy szeretem de nem csak ezért, nem tehetik meg még egyszer. A győztes megvan, az pedig, hogy ő kijátszotta őket már az elnök baja. Akadékoskodni próbált, nagyon jól tudom, hiszen a mondata "de"-vel kezdődött. Az ujjam az ajkára nyomtam.
Css.... nem mész és kész... nincs semmi de.
Néztem a szemébe hosszan, majd elmosolyodtam ajkamba harapva. Lehetetlen volt megállnom, így újból megcsókoltam, miközben kezem végigsiklott a hátán. Ebben a pillanatban nem érdekeltek az emberek akik engem néznek, csak ő és én, de legjobban ő akit mind eddig halottnak hittem...

Mikor láttam, hogy iszik, és hogy el van szomorodva, én is szomorú lettem. De ahogy meglátott, rá mosolyogtam, és kiszaladt.-Te neked halottnak kellene lenned!-mondta , és a meglepődés a szemébe tetszett. Válasz helyett egyszerűen lecsókoltam.-Igen, annak de nem vagyok, az mert visszajöttem hozzád. Csak miattad,próbáltam mindent elkövetni, azért hogy itt legyek.--suttogtam ajkaira, és magamhoz öleltem. Hiányzott érintése, annyira jól esett, hogy nem akartam elszakadni tőle, de gondolom rengetek kérdése van hozzám.--Sikerült kijátszanom , nagyjából a kapitólumot. De....ennek az ára is megvolt, meg kellett egyeznem, Snow elnökkel. Önkéntesen, részt kell vennem a következő ,megrendezett ,75.viadalon. Sajnálom,de ahhoz , hogy itt tudjak veled lenni, ezt kellett tennem. Tudom hogy , ez megint ahhoz vezethet, hogy elveszítelek, vagy te engem. Most viszont itt vagyok, és együtt lehetünk.-mondtam halkan, és simogattam arcát majd ajkait.-Nem hittem volna, hogy valaha is, a mentoromba leszek szerelmes, bár nem bánom, jó ez így.--mondtam kedvesen, és mosolyogtam-Azt nem tudom,hogy te is így érzel-e irántam ,de azt tudom hogy a viadal előtt, teljesen elvetted az eszemet. Nehezen sikerült , nem arra koncentrálnom hogy ott kellett hagynom téged, és hogy arra koncentráljak hogy gonosz ,legyek, és eltiporjak mindenkit. Most már nem így van, abban reménykedem hogy elég sokára rendezik meg a 75.viadalat, és addig veled lehetek, persze ha szeretnéd.-suttogtam ajkaira, és ismét megcsókoltam lágyan

Másnaposan ébredtem fel, habár nem bántam, arra a pár órácskára ameddig a Crynexbe ittam legalább elhalványult a szégyenérzet és a fájdalom. Ki kellett szellőztetnem a fejem és nem ártott volna néhány új ruhát vennem így hát sétálni indultam. A színek és a sok őrült viselet még jobban felforgatta a gyomrom így megálltam a korlátnál, mély levegőket véve. Az emberek többsége engem figyelt ami most nagyon nem tetszett. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a történteket. Nem csak azt, amit Cato iránt érzek, de azt sem ami vele történt. Annyira jó volt, meg tudta volna nyerni a viadalt.


A mentorok mellett ülök tekintetem a monitorra szegezve. Ujjaim mély nyomot hagynak a fehér bőr kanapén, amint minden egyes perccel közelebb kerülünk a fináléhoz. Mindenki feszült, de valahogy úgy érzem én vagyok a legfeszültebb. Megjelennek a kutyák és én dühödten állok fel elindulva az elnökhöz, de még Cinna jóval előbb, hogy bárki is észre venné visszaránt. Nem figyelek arra amit mond, csak az jár a fejembe, ami most történik. Cato a földön... Katniss... halott..
A kezem a számhoz kapom és lerogyok a kanapéra. Erőt kell vennem magamon nem láthatnak meg így, de nem megy. Cinna megragadja a karom és felállít.
Szedd össze magad...


Nem bírtam tovább, az emlék még frissen él bennem és talán mélyebb nyomott hagyott bennem mint a saját viadalom. Innom kellett, újból el kellett felejtenem csak egy kis időbe. Besétáltam a Crynexbe és megálltam a VIP részlegen. Csat ültem ott magam elé bámulva, majd a csapos hangjára leszek figyelmes. Már jó régen szólongathatott.
Adhatok valamit ?
Nem tehetem ezt magammal, attól, hogy ez történt még magamat nem kell tönkretennem. Mély lélegzetet vettem és felálltam.
Nem... azt hiszem nem.
Fordultam meg és abban a pillanatban a szívem is megállt. Cato állt az ajtóban.
Ez lehetetlen, csak képzelődöm...
Lehunytam a szemem majd újra kinyitottam, ő elmosolyodott.
Ő az...
Suttogtam magamnak és azon nyomban felkaptam a kabátom és odasiettem.
Ez lehetetlen... te meghaltál

Amikor az orvosi ágyról felkeltem,elindultam, felvenni valami öltözéket. Ahogy a ruhatárba kutakodtam , semmi értelmeset nem találtam, ezért lementem a legközelebbi , Kapitóliumi boltba. Néztem egy új farmert, egy fehér pólótó, és egy piros kockás inget. Kifizettem, és el is indultam a városba. Az emberek meglepődve figyeltek, hogy túléltem a viadalt. Pár ember oda is jött megkérdezni, hogy ez hogyan lehetséges.-Cato,még is hogyan életed túl, ezt a hatalmas küzdelmet? Mi úgy tudtuk meghaltál.-mondtam a lány akivel beszéltem.-Tudod, ez egy hosszú történet, amit szeretnék megtartani magamnak, de legyen annyi elég hogy kicseleztem a nézőket.-mondtam nevetve, és továbbmentem. Ryo-t kerestem az egész városba, bementem ide-oda, de sehol sem találtam őt. Gondolom, ő is azt hiszi , hogy meghaltam, bár dühös lehet, mert ahogy elváltunk egymástól, az nem csak egy egyszerű csók volt, hanem benne voltak az érzéseink. Emlékszem, hogy mikor már a burokban voltam, egy szót mondtam , de azt is halkan "Szeretlek Ryo".De ezt már nem hallhatta amikor felemelkedtünk. Ki kellett tisztítani az agyamat, hogy a viadalra koncentráljak, és ne zavarjanak össze az érzéseim. Miközben , ezen gondolkoztam, elérkeztem a Crynex bárhoz.Ahol megláttam , bent a VIP részlegbe Ryo-t. Kint álltam az ajtónál, és reméltem hogy észrevesz.